Nem kertelünk. Ahogy megláttuk a Kotobukiya ARTFX Wonder Womanjének pofiját, rögtön szerelmesek lettünk. Kicsomagolás és bemutató következik képekkel fűszerezve!
Wonder Woman 1941-ben debütált az All Star Comics képregényben és akár szeretitek a DC-t, akár nem, az egyik legrégebbi és talán legismertebb női szuperhős megérdemel egy szobrot mindenki gyűjteményében, főleg, ha ez az a szobor.
A doboz uralkodó színe a piros, melyet egy több oldalon is visszaköszönő illusztráció, fotók a szoborról és csillag motívumok díszítenek. Mindenféle információ megtalálható rajta, kezdve a méretétől és szobrászától, a biográfiáján át, egészen "Japanese Import!" feliratig, nehogy elfelejtsük, milyen messziről is jött. Az ablaknak köszönhetően ízelítőt kaphatunk abból, hogy mi vár majd ránk a kicsomagolás után. A doboz masszív, selyemfényű, tapintása kellemes, bontás után jobban szemügyre véve inkább vékony hullámkarton, mint sima kartonpapír.
Dianát két vákuumformázott, átlátszó műanyagdarab öleli körül, amit a ragasztócsíkok eltávolítása után egyszerűen szétpattinthatunk, hogy az amazonról eltávolíthassuk a védőfóliát. Közvetlenül a szobor alatt helyezkedik el a talpazata, amire később még visszatérünk.
Miután végre kicsomagoltuk, Wonder Woman 28.5 centi magasan áll. PVC-be öntött mását Jim Lee rajza alapján Kouei Matsumoto faragta meg és ahogy Batmannél és Supermannél, itt is remek munkát végzett. A póz nőies, mégis erőt sugárzó, a szélfútta haj és palást pedig hősiességet, egy extra dimenziót kölcsönöz neki, mintha csak egy magaslaton állva szemlélné a világot, arra várva, hogy segíthessen ahol szükség van rá. A testén megtalálható az összes fontosabb klasszikus kiegészítője. A telepaták ellen védelmet nyújtó fejdísze, golyóálló karkötői (Aegis of Athena) és az Igazság Lasszója (Lariat of Hestia) is mind a faragás része.
A világ legrészletgazdagabb szobrának díját nem nyeri el, de egyáltalán nem panaszkodhat. Ábrázolása valahol az élethű és rajzfilmes között lehet. Egyértelműen a hajának és a palástjának megformálása vitte el a legtöbb időt, hiszen ezek a legrészletesebbek. Matsumoto pont kellően izmosra szabta Diana testét is, anélkül hogy She-Hulkot csinált volna belőle. A mi darabunk jobb felkarjának belső felén van az egyetlen pont, ahol az öntési vonal láthatóan megmutatkozik.
Talán egyeseknek fel sem tűnik majd, de mi azért megemlítjük, hogy az arányai erősen a japánban elfogadottak alapján lettek belőve. Itt nem a melleire gondolunk (amik szerintünk még pont jók és ha egy picivel nagyobbak lennének, nekünk már nem tetszene), hanem arra, hogy a feje kisebb a testéhez képest és igen hosszúak a lábai. Ez a képeken nem is mindig érzékelhető igazán, de a saját kezünkben forgatva, vagy élőben a vitrinben azért mégis előjön. Ugyanígy az ARTFX Batmannél túl nagyok a láb- és kézfejek, ami szemből szintén nem látszik. Emiatt korántsem akarunk senkit lebeszélni a megvásárlásáról (sőt), csupán úgy gondoltuk, ez a tény is hozzátartozik egy informatív bemutatóhoz.
Rátérve a festésre, a vonalak szépek, szinte sehol nem folynak túl, de azért mint minden tömeggyártott terméknél, itt is akadnak hibák. A haj a képeken sima feketének látszik, de élőben sokkal inkább sötétkék, vagy sötétszürke, feketével árnyalva. Ez a festés mélységet ad neki. Az arca szerintünk nagyon jól sikerült, de vannak eltérések a dobozon is látható prototípushoz képest. Szemei szépen festettek, komolyak, de leheletnyivel japánosabbak és kevésbé szúrósak mint azon a darabon, amit a Kotobukiya először bemutatott. Ajkai viszont szebben festettek, mint a protón. Volt szerencsénk többet is megtekinteni és kijelenthetjük, hogy nem mindegyikük néz egyenesen előre, van amelyik picit jobbra tekint. Meglepően sok függ attól is, hogy honnan kapja a fényt. Szerencsére mindegyik egy irányba néz, nem úgy mint a Koto Fine Arts Hulknál, ahol több száz darab bal szeme elkandikált. A bőre, palástja, ruhája, mind-mind árnyalva van, bár ez inkább csak közvetlen közelről érvényesül.
Három dolog, ami kevésbé sikerült jól: a mellkasán és fejpántján használt bronzarany és a vibrálóan arany színű lasszó mellett a palástját összefogó kerek medál túlságosan fakó érzetet kelt. Talán egy fekete wash (bemosás) jobban feldobná. A szoknyáján a csillagok elviseltek volna még egy réteg festéket és a csizmájának fehérjén nagyon látszik, hogy stencilezve fújták.
A mellékelt ABS állványról nem sokat lehet elmondani. Kilenc milliméterrel növeli a Csodanő magasságát. Egy picit olcsónak és törékenynek tűnik, de a festése egyenletes, rendben van. Dögös amazonunk feszesen és stabilan áll rajta és természetesen nélküle sem fog eldőlni.
Akiknek megvan az ARTFX Batman és Superman azoknak ő sem hiányozhat a vitrinjéből, hiszen Dianával együtt lesz teljes a Trinity, avagy a Szentháromság. Nem mintha egymagában ne válhatna egy polc, vagy a szoba egy részletének fénypontjává.
